Az erdélyi kopó

Az erdélyi kopó ősi magyar kutyafajtának számít, első írásos emlékünk 1237-ből származik, XII. századi kőfaragványok és az 1300-as évekből származó Bécsi Krónika is megörökítette alakját. A magyar királyok és főurak kedvelt tevékenysége volt a kopózás. Még a XVI-XVII századi erdélyi serlegeken is számos kopó ábrázolás ismerhető fel.

Sajnálatos módon a román jogszabályok az erdélyi kopót „dúvadnak” titulálták, és 1947-ben a fajta teljes kiirtását rendelték el. A mai fajta tenyésztésének alapját 1968-ban azok a felkutatott máramarosi egyedek jelentették, melyeket egy magyar vadász (Nyisztor Péter) titokban tenyésztett. Két példányt végül sikerült Erdélyből átcsempészni, őket a Fővárosi Állat és Növénykertben helyezték el. A Magyarországon folyó fajtamentéshez 1962-63-ban további kopókat mentettek ki a Beszterce- Naszód megyei Zselykről. A hazai fajta felélesztésének letéteményese Dr. Anghi Csaba és Dr. Szederjei Ákos volt.

Az FCI 1966-ban hivatalosan elismerte az erdélyi kopót, mint a kilencedik magyar kutyafajtát. A fajta tenyésztésének pikantériája, hogy a Romániában bekövetkezett rendszerváltást követően, több fajtatiszta erdélyi kopó is előkerült, melyeket szintén bevontak a hazai tenyésztésbe. Ma mégis a legveszélyeztetettebb magyar kutyafajta, hiszen jelenlegi állománya kb. 1200-1500 fajtatiszta, törzskönyvezett egyedből áll. Évente kb. 80-100 utódot törzskönyveznek csak.

Az erdélyi kopó mai formája

Ez az ősi magyar fajta a legveszélyeztetettebb!

Ez az ősi magyar fajta a legveszélyeztetettebb!

A fajta eredetileg létezett rövid lábú és hosszú lábú kopó formában is. Bár az utóbbi években volt törekvés arra, hogy visszahozzák a tenyésztésbe az azóta már kihalt rövid lábú erdélyi kopót, az FCI jelenleg csak a hosszú lábú változatot fogadja el fajtaként. Az erdélyi kopó teste zömök, erős csontozattal bír, szikár izomzat jellemzi, ugyanakkor a fajta külleme sem nehézkesnek sem túl elegánsnak nem tűnik. Feje hosszúkás ám nem elhegyesedő, a koponya enyhén ívelt. A fülek középmagasan tűzöttek, a pofához simulva lógnak. A stop gyenge, orrháta egyenes, a tarkóbúb nem túlzott, metszőfogai pedig ollós záródásúak. Fara csak mérsékelten lejt, mellkasa dongás, hasa enyhén felhúzott. A szőrzet rövid, mely aljszőrrel tömött, ugyanakkor nem drótos és nem túl puha. Fekete alapszínen cserszínű tűzés észlelhető. A fajtastandard szerint a nyakon, a mellen, a mancsokon, az orrháton fehér folt megengedett, azzal a kitétellel, hogy a fehér szín előfordulása az egész test arányát tekintve egyharmadnál több nem lehet. Marmagasság kanok esetében 56-62 cm, szukáknál 52-58 cm. Testtömege 30-35 kg. Egy alom esetén 4-8 kölyök születik. Az erdélyi kopó várható élettartama 10-14 év.

A kutya jelleme

Az erdélyi kopó tulajdonosok úgy tartják, hogy az erdélyi kopó nem kutya, hanem kopó. Semmiképpen sem javasolnánk első kutyaként. Gazdáját imádja, de önálló elképzelésekkel és meggyőződésekkel rendelkezik. Motiválni elsősorban a természetéhez illő feladatokkal lehet. Az apportírozás nem elégíti ki, mivel ma is az egyik legjobb vaddisznós kutyaként tartják számon (feladata volt és génjeiben őrzi ezt a tudást, hogy a vaddisznót a nyiladék felé hajtva gazdájának azt terítékre hozza), ha nem is akarunk vadászni erdélyi kopónkkal, szükséges beiktatni hosszú, erdőben tett sétákat. Nem való annak erdélyi kopó, akinek napi legalább fél-egy órája nincs arra, hogy a kutya ezen igényét kielégítse. Ugyanakkor kiváló családi kutya is lehet, de ne várjuk tőle azt, hogy házőrzővé válik, bár felesleges ugatás nélkül fogja megvédeni értékeinket, ha megfelelően kötődik a családhoz és feladat orientáltsága is kielégítésre kerül.

Az erdélyi kopó városi kutyaként is tartható, feltéve, ha nincs a lakásban semmi megfogni való vagy hajtani való. Gyermekbarát, azonban ha macskát is szeretnénk tartani vagy egyéb háziállatot, idejekorán kell elkezdeni az összeszoktatást (kölyökkorban), mert egyébként hajlamos feladatnak tekinteni akár macskák megfogását is.

A leendő gazdának különleges kapcsolatot kell kialakítani kutyájával, javasolt kutyaiskolát is igénybe venni. Fő szabályként azonban újra le kell szögezni, hogy az erdélyi kopót irányítani elsősorban munkával és feladattal lehet.

A szőrzet ápolása

Mivel az erdélyi kopónak rövid szőre van, megjegyzendő, hogy ez a legkönnyebben ápolható szőrzettípus. Gumikefével, illetve sörtekefével alaposan távolítsuk el a vedlő szőröket. Szarvasbőr vagy bársony anyag rendszeres simító használatával fényessé varázsolhatjuk a rövid szőrt. A túl gyakori fürdetés bőrirritációhoz, bőrproblémákhoz vezethet.

Az erdélyi kopó egészsége

Mivel kis egyedszámú fajtáról van szó, nagyon fontos, hogy megfelelő tenyésztőtől szerezzük be a megvásárolni kívánt kiskutyát. Az erdélyi kopó ellenálló a különböző örökletes betegségekkel szemben, azonban, mint minden nagyobb testű fajta, veszélyeztetett a diszplázia által. Elsősorban igyekezzünk diszpláziamentes szülőktől származó utódot vásárolni, sőt a növendék kiskutyát is érdemes diszplázia szűrésnek alávetni. Alapvetően igénytelen fajtának tekinthető, amely a szélsőséges időjárási körülményeket is kiválóan tolerálja.


Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>